Németh Károly lelkipásztor


amelyre egyhangúlag megválasztottak 1917. július 8-án, és augusztus 15-én már el is foglalhattam az állást, és a beiktatásom 19-én volt. Györék József jóbarátom és szomszédom volt a beiktatóm mint esperesi megbízott. Ahogy Somogyszobra költöztem, nagyobb szabású renoválással rendbe hoztuk a lelkészlakást, de még be sem fejeztük, amikor október végén tábori lelkészi szolgálatra hívtak be a pozsonyi V-ik hadtesthez. Itt szolgáltam egészen az összeomlásig. 1918. évi december 1-én szereltem le. Utána hazamentem, és a falut meglehetős felfordult állapotban találtam. Az egyetlen kivezető utat abban láttam, hogy esténként összedoboltattam a falu népét, és az iskolában előadássorozatban ismertettem a néppel a napi eseményeket és a helyzetet, és iparkodtam a forradalmak kilengésétől megóvni a gyülekezetét. Sok súlyos problémát oldottunk itt meg. Összemelegedtünk, ellenségeket békítettünk ki, a jegyzők félreértett és félremagyarázott szerepét tisztáztuk, a szenvedélyek elviharzását mesterségesen elősegítettük. Kibeszélhette magát itt mindenki. Ez bizonyult a legjobb gyógyszernek. A futkározó népbolondítók azonban állandóan gondoskodtak a falu nyugtalanításáról. Nem tetszett nekik a viszonylagos nyugalom, és főképpen az, hogy a papra hallgat a nép. Az események sodra mind hevesebb lett. A nemzetőrséget, a nemzeti tanácsot hamarosan kivették a kezemből. Mindkettőnek elnöke voltam. Elcsapattak mint megbízhatatlant, míg odavoltam leszerelni.
egyhangúlag választottak meg. Elődöm Csontos Béla volt, aki első lelkipásztora volt Keszthelynek. Véletlenül én voltam Csontos Béla megválasztásakor a lelkészi elnök dr. Matolcsy Sándor világi elnökkel 1926. évi január hónapban. Az állást Csontos Béla február 1-én foglalta el, és ezzel kezdődött el a keszthelyi anyagyülekezet élete. Csontos Béla 1927-ben kiment Amerikába, ahol szintén derék munkát végzett, és ott egy autószerencsétlenség áldozata lett.